Egyedül egy pohár borral,
Súlyos estén csendesen,
Szigorúan szűk magányban,
Hétköznaptól mentesen.
Átgondoltam, hogy is kéne
Figyelnem rád kedvesem,
Ha rólad írok, hogyan szóljon,
Hogy dallam és vers egy legyen.
Sötét erdőn leszek kis ház,
Mely meleg fénnyel hívogat,
Érezd, hogyha szólok hozzád,
Minden szavam simogat.
Ha mennem kell, és induláskor
Szomorú a két szemed,
Beléd ég a tekintetem,
És így maradok teveled.
És ha én már nem is leszek,
Az ígéretem megmarad,
Tudom, mikor árulsz el majd,
S velem együtt önmagad.
Ha elfelejtesz s sáros lábbal
Taposol majd szívemen,
Készülj, mert meg nem bocsátunk
Sem én, sem az istenem!