Kész van.
Most lett elegem mindenből.
A táskába pár gatya
Meg egy fogkefe
Megy bele
és elindulok újra.
Annyi minden történt és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám
úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom,
Csak élesebben látom,
Úgy, mint ő.
Jó volt,
De mindig idegen, színtelen
Az ember meg a szoba.
Mintha a képeken
Az életem
Nem az enyém volna
Annyi minden történt és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám
úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom,
Csak élesebben látom,
Úgy, mint ő.
Annyi minden történt és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám
úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom,
Csak élesebben látom,
Úgy, mint ő.
Annyi minden történt és nem beszéltünk régen,
Pedig senki nem figyel rám
úgy, mint ő.
Hazám felé csillag vezet fenn az égen,
Olyan, mint az álom,
Csak élesebben látom,
Úgy, mint ő.