Ahogy a felhők mögül bújik elő a nap,
Mindjobban vágyom, hogy végre lássalak.
Nálam a fejsze, de ölni, tán nem fogok -
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
A fejem tiszta, a céljaim pontosak,
Nem lehet semmi, mi ennél most fontosabb:
Szégyenkezni a múltért már nem fogok -
Kerítést bontok, szabadságot hozok.
Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat,
Lüktető sebeket kötöző mozdulat,
Szomjamat oltó, nyugtot adó borok -
Kerítést bontok szabadságot hozok.
A víz erejétől semmivé szakad a gát,
S az ember újból embernek érzi magát.
Felejtést nem tűrő, ködbe vesző korok -
Kerítést bontok, szabadságot hozok.