Te, aki parancsra fogtad védtelenre
A fegyvert,
És boldog voltál,
Hogy itt van a "vadászidény".
2006-ban emberből volt az állat;
S hogy mit műveltél...
Nem emlékszel, csak én.
Csak én és az a több száz vérző ember,
Kinek a sebéből, kinek a lelkéből folyt a vér.
De a cinikus hazugság árad, mint a tenger;
Fojtogat, már a szám széléig ér.
És te, aki részegen bőgve vagy bátor,
S míg együtt ordítunk, addig vagy társ.
A bánat némaságán röhög a tábor,
Mint Krisztus sebein "hitetlen" Tamás.
Hétvégi magyarként is jogaid vannak
Épp úgy, mint másoknak, nem vitatom.
De elhiheted, annál egy picivel több kell,
Mint a jelszavak és,
Hogy vesszen el Trianon.
Legyél Te:
Kő a falban,
Csend a zajban,
Szó a dalban,
Társ a bajban!
És te, aki hazudtál nekünk éjjel és nappal,
Egy gazember, aki új esélyt kapott.
Beszélnem kéne orvossal vagy pappal,
Mert vagy te nem leszel,
Vagy én legyek halott!
Irányt mutatva - úgy kéne élni,
Mint a templomok tornyán a feszület;
Csak két dolgot adni, és ugyanezt kérni:
Hogy Tisztesség legyen és Becsület!
Legyél Te:
Hang a csöndben,
Só a könnyben,
Kín az ölben,
Csont a földben!