Ne menj el testvér,
Bajban vagyunk!
Te onnan jöttél el,
Hol mi is otthon vagyunk.
Itt már halott a lélek,
És felsért a szó.
A gonosz, ki boldog,
És zokog a jó.
Elfutni könnyebb,
Mint tűrni, ha fáj;
De ha ide születtél,
Akkor bírni muszáj.
Bírni, ha vernek,
Várni, ha kell;
Élni a rendnek,
S aztán így múlni el.
Kezet szorítva
Esélyt kapunk.
A haza itt bennünk
Mi magunk vagyunk.
A kéklő nagy vízen túl,
A világ túloldalán
Boldog lehetnék
Én is talán.
De mit ér a boldogság,
Mi ott várna rám,
Ha elveszni látlak
Édes Hazám?!