Kedves Kisfiam, látod, megtaláltalak,
Álmodban jöttem el, hogy újra lássalak.
A kórház udvarán hideg van és csend,
A világban, úgy tűnik, nincsen többé rend.
Hisz, túl hamar...
Ráértem volna,
Dolgom lenne még,
Várjon csak az ég!
Mert a hegyeken túl,
Folyók oldalán
Ott van az az ország,
Mely hazám nekem is talán.
Próbáltam élni, ahogy Apám tanított,
Istennel szembenézve, s ha hátat fordított,
Akkor is emberként, férfiként élni meg,
Jóból, ha kevés jutott, hát azt becsülni meg.
És a véremet
Itta ez a föld,
De én örömmel adtam,
Mert arra gondoltam,
A hegyeken túl,
Folyók oldalán
Ott van az az ország,
Mely hazám nekem is talán.
S ha már nincs fény az égen,
Kihűlő véremre madarak szálljanak!
S nekem nincs már mit kérnem,
Csak még egyetlen egyszer hadd lássalak!
Reszkető szívemet a földön rugdalom,
Mit művelsz Istenem, nincs benned irgalom?
Nem értek semmit, félek és szédülök.
Könnyem mossa le véredet - megőrülök!
Hisz túl hamar...
Ráért volna,
Dolga lenne még,
Várjon csak az ég!
A hegyeken túl,
Folyók oldalán
Ott van az az ország...
S ott vársz engem, ugye - Édesapám?