Én vagyok idelenn,
Mondd, szeretsz e még?!
Sötét és idegen
Fölöttem az ég.
Tétova utamon
Néma a szám,
Nyújtom a kezemet,
De nem nézel rám.
Ennyi az életem, s az egész mit sem ér;
Könnyek a szememből, ereimből vér.
Mit tegyek még, mi volna elég?
Amim volt, már semmiség...
De vigyázd a lelkem,
Mert a szívem súlyát nem bírná el az ég!