Nem értem, mit mond, s az arca olyan más;
Megint csak a gond, de nem hagyom, hogy lásd.
Attól félek, késő már menni,
Egyedül jöttem, és nem is várt senki.
Látom, hogy beszél, de nem értem a szót;
A szívem sem dobog, s ez nem jelenthet jót.
Jópofa vagyok, ahogy a színházban láttam,
"A szánalmas ripacs" - remekül játsztam.
Refr.:
Köszönjük szépen, ma ennyi volt, nem jöhet más;
Nincs happy end, és túl bánatos az előadás.
Másé a díjam, amit meg kéne kapnom;
- Nem, dehogy sírok, ez csak a maszkom.
Nincs már semmi fény, de jobb is, azt hiszem;
A sötétből még látom, ő meg engem nem.
Az az érzésem, itt nem nyert ma senki;
Nem tudom mégis még mit kéne tenni.