Tényleg csak engem zavar
Hogy bármerre indulok
Északnak, nyugatnak, délnek
Vagy keletnek fordulok
Által a "gúnyhatáron"
Ugyanúgy otthon vagyok
Csak halkabban kéne mondjam
Nehogy meghallják "azok"
Kiknek a lelki nyugalma fontos
- Mert érzékenyek ám nagyon!
Azt mondják, tartsam a pofám
Jobb lesz, ha annyiban hagyom
De hogyan lehetne hagyni
Hogy magyar ne magyarként éljen?!
Te, ott a Kárpátok alján
Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken
Erdélyben, Küküllő partján
Vagy ahol csak magyarok élnek
Együtt vagyunk a bajban
Hát együtt szóljunk a szélnek
Hogy gyűjtsön erőt tavaszra
S ki nem ide való, azt mindet
Söpörje ki e hazából
Ne hagyjon mást itt, csak minket!