Volt egyszer egy ember
Aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette
Hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből
És a homokszemcséket köddel kötötte össze
És az emberek, akik arra járva látták
Nevettek rajta, s azt mondták, "Bolond!"
De az oszlop csak épült, egyre épült
Mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének
És amikor az oszlop készen állott
Az emberek még mindig nevettek, s azt mondták
"Majd a legelső szél összedönti"
És jött az első szél, és nem döntötte össze
És jött a második szél, és az sem döntötte össze
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze
Hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült
És az emberek, aki ezt látták, csodálkozva összesúgtak
S azt mondták, "Varázsló!"
És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát
És az ember nem szitkozódott, és nem sírt
Hanem kiment megint az ő udvarára
És hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének
És az oszlopot most sem faragta márványból
Sem nem építette kőből
Hanem megint sok-sok apró homokszemcséből
És a homokszemcséket köddel kötötte össze