Agyamban lüktető, vérszomjas hadak,
Köröttünk nyáladzó, szűkölő vadak.
Lucifer szarva tompa,
A hetedik napon majd kinő.
Öltönye véresen ragyog,
Patáján új Gucci cipő.
Húzom az igát, nyakamban járom,
A kérődző barmok nyomait járom.
Hazám torz teteme fölött
Tébolyult bohóc táncol,
Őrjöngő szirénhangja
Szorosan magához láncol.
Otthonom bitorló, névtelen senkik
Ölik az indiánt, akár a jenkik.
Mint álmoktól tébolyult író,
A sok démont mind sorra veszem.
A lábamnál tekergő kígyó
Örül, hogy épp almát eszem.
Gyönyörű lelkű, szomorú vándor...
Mit szólnál ehhez Márai Sándor?