A világ végén ülök és lógatom a lábam,
Utolsó szavaim köpöm a semmibe.
A gondolatok – mint a madarak – messze szállnak,
Nem voltam mélyen soha még ennyire.
Nehéz italok szaggatják a torkom,
És nem hiszem, hogy bármit is tehetnék.
Dermedt vigyorral nézem, hogy mi történik,
Itt vagyok, pedig akárhol lehetnék.
Lábaim immár gyökeret eresztettek,
Mozdulni innen többé már nem tudok.
Két erős karom lekötik súlyos indák,
A fényben megégek, a sötétben meghalok.
Ha a szívedre rémület telepszik,
Ha az Édesanyád éjjel felriad,
Ha az agyadban lassan vérrög növekszik,
Ha megríkatod a saját kisfiad.
Ha a földön fekvőt már nem veszed észre,
És egyre jobban tetszik, amiben élsz,
Ha másra nem gondolsz már, csak a pénzre,
Akkor nagyon gyorsan a játék végére érsz!