Folyton az utca másik oldalán,
Elhagyott házak megvakult ablakán,
Árnyékba bújva a napfény is elkerül,
Kereslek téged észrevétlenül.
Hova mehetnék, nélküled nincs "haza",
Az utcákat járom nappal és éjszaka,
Hazudni másnak, és tudni, hogy nem igaz,
Szerelmet hinni tudva, hogy nem is az.
S ha végre szembe jössz egy hajnalon,
Közönyt látsz az arcomon,
Ahogy belém mar a fájdalom,
A világért sem mutatom.
Ellopott perceket hazudó szeretők,
Örökké szomorú boldogságkeresők,
Rég kihalt utcákban, kőfalak tövében,
Mindig a titokban, mindig a sötétben.