Tudod, évekig vártam,
Benn a gyárban szabotáltam
A munkát, mit kellett
Megcsináltam, de közben lágyan
Bennem mindig is zene szólt.
Üres hajnali csendben
Nem szerettem, mit tehettem,
Csak a lelkemnek ártott.
De az, hogy bántott, nem is látszott,
Hisz bennem mindig is zene szólt.
De ha ennyi az élet,
Az enyém túl szép lett,
És ha most lenne vége,
Én már azt is csak megköszönöm.
Hisz bármennyit adtam,
Vissza még többet kaptam,
És ha most lenne vége,
Én már azt is csak megköszönöm.
Mikor elkeseredtem,
El is estem, fel sem keltem,
Te mindig felsegítettél,
S nem engedtél, úgy szerettél,
Mert benned mindig is zene szólt.