Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen;
Hidd el, hogy én is érzem,
S nekem te nem vagy idegen.
Mikor nem látod már a célt,
S tán a hited sem töretlen,
Húzódj csak félre, és úgy gondold végig,
Mitől jó élni és mitől nem!
Refr.:
Mennyit ér, aki nem tud, csak tudni vél?
Mennyit ér, aki korlátok nélkül él?
Mennyit ér, aki úgy fordul, mint a szél?
Mennyit ér, aki kér csak, de adni fél?
Mikor győztesként veszítesz,
S a "miért" könnyeit látom a szemedben;
A válasz itt van, csak nem vetted észre,
Vénülő fákban s porladó kövekben.
Magad választod a nehezebb sorsot,
És megbecsülöd az őszinte szót;
Attól vagy ember, hogy különb tudsz lenni,
És felismered a rosszat s a jót.