Elmondtam mindazt, ami elmondható,
A földön már nincs több kimondatlan szó,
Felhők mögé bújt ma előlem a nap,
De elküldött érted egy reménysugarat.
Százszor meghalni és százszor születni,
A hajnal tüzében melletted ébredni.
És szeretni, csak szeretni.
Még szeretni, csak szeretni.
Jártam utánad a messzi végtelent,
Nincs olyan hely, ahol nem kerestelek.
Rejtettek téged a bokrok, fák, tavak,
De látod, én mégis megtaláltalak.
Túl minden álmon, túl az ismeretlenen,
Egy ajtót nyitottak, neked és nekem.
Hol két világ összeér, harangok kondulnak,
A menny és pokol bennünk egybe olvadnak.