Tudjátok meg emberek, hogy jövőtök felől ti magatok, nem pedig mások döntenek.
S hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát. Fegyverek ordító hangján szólt az igazság,
Nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt, saját földjéért vitézül küzdött.
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál és minden város bátran sarkára áll.
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket, hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők, beszédes tanúja Civitas Fortissima.
Volt egy szép ország, ahogy apáink álmodták,
De most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák,
De most idegen csizmák súlyos léptei földünk tapossák.
A halál amerre kaszál, fogy a nép szűkül a határ.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
És a reggeli napfény más országok karmai közt talál.
Megtör vagy ellenáll, csak biztató jelre vár,
S az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll,
S az Ipoly partján egy város népe bátran harcba száll.
Szemükben elszántság, céljuk a szabadság
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák
és a padlásokról előkerülnek az elrejtett puskák.
Civil, vasutas, katona maroknyi lelkes hada.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.
Bátran küzdött, s vérrel írta Civitas Fortissima.