Megtanultunk úszni gúzsba kötve, forró zsírban, háton,
A medencében cápák, kint a parton kanos edzők vártak.
A lányokat szögelték, belénk meg menetet vágtak,
Kádár-kolbásszal verték a hátunkat.
Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
Tőled nincs veszélyben senki ablaka.
Hógolyó, ahogyan te most kinézel,
Azt a kort már éred meg soha, soha!
Minden évben visszaküldtük menhelyre a Mikulást,
És megakartuk rohamozni a újra Téli Palotát.
Nem hagytuk a lekvárnak, hogy kavarja a nagymamát,
A zsömle bizony kicsi volt, de nagyon nagy a szánk.
Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
Tőled nincs veszélyben senki ablaka.
Hógolyó, ahogyan te most kinézel,
Azt a kort már nem éred meg soha, soha!
Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
Tőled nincs veszélyben senki ablaka.
Hógolyó, ahogyan te most kinézel,
Azt a kort már nem éred meg soha, soha!
Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
Jégkocka, rajtad nem fognak korcsolyázni soha.
Hópihe, téged biztos nem tömnek párnába,
Zúzmara, csak szeretnéd, nyaljanak egy fagyiban.