Hallgatom a reggeli csúcsot
Keresem a zárhoz a kulcsot
Buli volt tegnap este
Fejbe vágott a cefre
Tele van a fekhely csikkel
Arról beszél a szpíker
Hogy *mérgezett a Föld*
*Sárgul minden ami zöld*
Öntöm magamba a kávét
Van még hátra pár hét
Vidám a jelen idõ
Indul a boltba a nõ
Övé a maradék apró
Nyitva elõtte az ajtó
Tíz percet adok neki
Hogy itt legyen a reggeli
Tíz percet adok neki
Hogy itt legyen a reggeli
Buli volt tegnap este
Fejbe vágott a cefre
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Mondom
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Az ablakon benéz egy bolygó
Fejem a fényétõl forró
Heverek, nyomom az ágyat
Véremet szívja egy állat
Belõlem él és persze
Átlátszó a teste
Élete nem sokat ér
Lesöpri rólam a szél
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Mondom
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
♪
Fehér egér az ember
Ezt hallom minden reggel
Errõl beszél egy miszter
*Mit kezdjek ezzel a viccel?*
Másnapos fejjel néha
Komolyra fordul a tréfa
Jöhetne végre a nõ
*Nem vagyok emberevõ*
Jöhetne végre a nõ
Nem vagyok emberevõ
Tíz percet adok neki
Hogy itt legyen a reggeli
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Mondom
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Mondom
Olvad a téren az aszfalt
Hangosan korog a gyomrom
Várom a terített asztalt
Rám férne pár szem bonbon
Mondom
Olvad a téren az aszfalt