A nappal már véget ér,
Csendesen fúj az esti szél,
Az asszony szívében kigyúl
A szenvedély.
Az égen kék színű vágy,
A felhők, mint száz selymes ágy,
Az asszony szemében a fény
Furcsa lágy.
A Nap, mint egy vérvörös száj,
Az Éj sötét csókjára vár.
Az asszony testében a vér
éget már.
Az Éj, mint a mámor, leszáll,
Elolvad kinn a láthatár,
Az asszony rekedt sóhaja
Sűrű már.
Egyszerre minden megáll,
Leomlik két büszke vár,
Az asszony gyönge sikolya
Körbejár.
Az éjszaka már véget ér,
Elcsitult, nem fúj a szél,
Az asszony némán hever,
Az álma mély.