Tudod, hogy nincs bocsánat, Hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, Hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, Legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, Ne légy komisz magadhoz, Ne hódolj és ne hódits, Ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, A titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, Hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél S hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél Saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, Embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél Pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, Fizetett pártfogóknak S lásd, soha, soha senki Nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, Csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert Szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet S még remélj hű szerelmet, Hisz mint a kutya hinnél Abban, ki bízna benned.