Hiába laktam jól, a kérdések csak jönnek
Az évek szám nő a hajszálaké csökken
Az út az megvan, járom
Csak a megérkezés van távol
Tele van a kamra - de a sors még mindig sápol
És nézem az égen éjjel a sűrű csillagokat
Egy részüket, úgyis tudjátok, én tettem oda
De az ítéletet meghozták
Hisz' a jóllakottság fogság
És állandóan, állandóan az a kérdés
Miért nincs más, ami mérné az értékem
A pénz éhes, mert a pénz éhes
Az étvágya nagy, én meg zuhanok a mélységbe
A nagy kétségbe, bele a mélységbe
De valahogy mindig jól jön a rossz pénz
De valahogy mindig jól jön a rossz pénz
De valahogy mindig jól jön a rossz pénz
És a hírnév sem jön rosszul
Ki a faszom kotor itt a kertjeim alatt
Olyan nagyra nőttek a fák
Ide be se ér a nap
Olyan nagyra nőttek ezek
Ide nem ér be a kéz
Ide nem lát be a szegény fejed,
Akármerre néz
Ha kell vedd el
Úgy tele vagyok éve nem is járok Pesten
Gyerekekre nem vadászom
Csak az osztály bűntudat basz fel
Olcsó nőként dőlsz le mellém,
Drágaként kelsz fel, de kelj fel
Miért nincs más, ami mérné az értékem
A pénz éhes, mert a pénz éhes
Az étvágya nagy, én meg zuhanok a mélységbe
A nagy kétségbe, bele a mélységbe
De valahogy mindig jól jön a rossz pénz
De valahogy mindig jól jön a rossz pénz
De valahogy mindig jól jön a rossz pénz
És a hírnév sem jön rosszul