Az ember végül homokos,
Szomorú, vizes síkra ér
Szétnéz merengve és okos
Fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
Nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
Játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szívem,
Kis teste hangtalan vacog,
Köréje gyűlnek szelíden
S nézik, nézik a csillagok.