Nem kellett volna hazudjál
Talán feladom, feledem, pedig te vagy az esetem...
Nekem is ugyanúgy fáj
Talán feladom, feledem, pedig te vagy az esetem...
(...)
Körülöttünk minden szét ég
Nem mondtam ki mindent én még
Szomorú vagyok, hogy a szám a fék
Gondoltam, úgy fogod fel a szavam mint én
Elbeszélünk egymás mellett,
Férfiből vagyok, de nem felejtek!
Hova figyelsz mikor hozzád beszélek?
Nem érzem így magam teljesen egésznek...
Elbeszélünk egymás mellett,
Nőből vagyok, és nem felejtek!
Hova figyelsz mikor hozzád beszélek?
Nem érzem így magam teljesen egésznek...
Talán még olyan lehetne minden mint rég!
Nem kellett volna hazudjál
Talán feladom, feledem, pedig te vagy az esetem...
Nekem is ugyanúgy fáj
Talán feladom, feledem, pedig te vagy az esetem!
(...)
Mentem hozzád közelebb, aztán jött egy üzenet
Így okoztál sebeket,
Nem volt őszinte szemed.
Mondd meg mért vádolsz engem?
Milyennek kéne lennem?
Mondd, mért nem bízol bennem?
Semmit nem rejtegetek!
Mérges vagy, nincs okod rá
Mondd meg, hogy a szíved hol jár
Azért már ki ne dobjál, mert hogy más rólunk pletykál
(Rólunk pletykál)
Fáj amit a vita adott
Pipa vagyok, hogy már vissza nem kapjuk a napot
De azt érzem, hogy előre csak is veled haladok
Ezért veled maradok, de ennél többet akarok!
Nem kellett volna hazudjál,
Talán feladom, feledem, pedig te vagy az esetem...
Nekem is ugyanúgy fáj
Talán feladom, feledem, pedig te vagy az esetem!
(...)