Mikor a csend az égig ér, csak a Hold van a tó felett. Puha bársonyt hoz az éj, hogy kényeztesselek. Mikor a tegnap a mára rátalál, és én megfogom két kezed. Érzem, hogy olyan nem lehet, hogy elveszítselek. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden. Kis puha vállad épp addig ölelem. És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden. Kis puha vállad épp addig ölelem. S a végtelen utakon, csak veled utazom. Látod, eljöttél, hogy rám találj, túl a csendszagú éjeken. Túl minden arcon, túl a harcon arcodat kémlelem. Hogy hol van a csillag az égbolton, amit nem hoztam még el. És ébred a vágy, ahogy rebben a szád, várom, hogy mit felel. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden. Kis puha vállad épp addig ölelem. És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden. Kis puha vállad épp addig ölelem. S a végtelen utakon, csak veled utazom. Veled utazom végtelen utakon! Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden. Kis puha vállad épp addig ölelem. És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz. Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden. Kis puha vállad épp addig ölelem. S a végtelen utakon, csak veled utazom.