Hideg az este, támad a fagy,
Ropog a hó a talpam alatt.
Búcsúzol, most ennyi elég,
Értem végre, hogy nincs még vége.
Körülölel a fény és a zaj (és a zaj),
Nem is bánom, ha mást nem akar.
Mert olyan jó, hogy vagy te nekem,
Már minden rendben, mert védesz engem.
És már nem bánt a szó,
Itt a szívemben régen,
Ami nem kimondható,
Mert vár a holnapom, megmutathatom
Mindazt, ami jó.
Ha nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki ha közelebb lép,
Akkor már nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki a szívemben ég.
Egy rövid üzenet az asztalon,
Írod, hogy sietsz, és hogy szeretsz még nagyon.
Ha jön a holnap, itt leszek még,
Bárhol jártam, csak rád vártam.
Mindig új vagy és mindig más,
De nekem bejön ez a változás,
Nem is tudod, ki vagy te nekem,
Minden rendben, mert védessz engem.
És már nem bánt a szó,
Itt a szívemben régen,
Ami nem kimondható,
Mert vár a holnapom, megmutathatom
Mindazt, ami jó.
Ha nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki ha közelebb lép,
Akkor már nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki a szívemben ég,
És már nem bánt a szó,
Ami bántott úgy régen,
Ami nem kimondható
Csak én láthatom, én hallhatom
Mindazt ami jó.
Ha nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki ha közelebb lép,
Akkor már nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki a szívemben ég.