Jó reggelt, boldogság! Régóta várok rád Régóta várnak vissza a diófák Akik a gyermekkorom élményeit adták Árnyékukban gyermekként hányszor pihentem Oldalukba reménytelen szerelmet véstem Hányszor rohantam, hányszor kerültem Hányszor előttem állt, észre sem vettem Sokszor sírtam érte sétányon, a fák közt Sokszor mondtam én is, kedves vagy, de nem kösz Kérdeztem a Napot, kérdeztem a Holdat Kérdeztem, a holnap szerelmet hogy hozhat Jó reggelt, boldogság! Régóta várok rád Régóta várnak vissza a diófák Akik a gyermekkorom élményeit adták Jó reggelt, boldogság, rég láttalak Ennyire még nem vártalak Pedig mindenhol kerestelek Felhők fölött és a fák alatt De te nem jöttél el, mióta A világ totál idióta Azóta, akár a diófa Tetejéről lezuhanó fióka Vártam rád ily szárnyaszegetten És csak néztem a fára felettem Hiába estem, fel sosem adtam Hogy nem jössz vissza, számba se vettem Csak legyen újra minden a régi, mert nem Feledtem én gyerekként, hogy szeretek élni Tudod, hogy nélküled minden olyan keveset ér Amit a fele se kért, ja és a fene sem érti Jó reggelt, boldogság! Régóta várok rád Régóta várnak vissza a diófák Akik a gyermekkorom élményeit adták Hosszú ideje vár vissza levele Az illata égig ér Hosszú ideje vár ránk egy szerelem Egy igazi, mi csak a miénk Jó reggelt, boldogság! Régóta várok rád Régóta várnak vissza a diófák Akik a gyermekkorom élményeit adták