Itt es ereszkedék Egy kerek dombecska, S azon nevelkedik Egy édes almafa. Édes az almája, Csokros a virágja, S az alatt ül vala Szűz mártír asszony. S kötögeti vala Maga koszorúját. S énekeli vala Maga énekeit. S ehun ereszkedik A gyalog ösvényke. S azon ereszkedik Egyfehér bárányka. Jobb oldalán viszi áldott napnak fényét, Bal oldalán viszi áldott holdnak fényét. Szőre szálán viszi Hatvan mise gyertyát. Szarvai közt viszi Mennyei harangot. S meg ne ijedj, meg ne ijedj Márton Szép Ilona, Hogy mi ide jöttünk, Isten parancsolta. S a mennyei ajtó Nyitatlan, es nyílik. S a mennyei harang Húzatlan kondolik.