(-A kaviárja, asszonyom.
-Köszönöm, távozhat.
Úgy unom már az ilyen partykat.
Unalmas a Sessel szigetek, a kaviár, ezek a homárok.
Igazán elvihetnél már valami izgalmasabb helyre.
Pincér, ki ez az ember?
És ki engedte be?
Csak nem.?)
Jó estét, jó estét.
Tisztelt Úri társaság.
Oly mi szépen is élnek, drága vodkák, s kaviár.
Lehet méltó se lennék, hogy leüljek önök közé. (Mmm)
De hadd mondjam el én.
Más környékről származom, nagy fájdalom.
Nagy szegénység, megtanított.
És ezt büszkén vállalom.
Szegény anyám, úgy felnevelt, mit tudott mindent megadott.
Oly vonzó ahogy élnek.
Olyan szép ez a csillogás.
Látszólag nincs semmi gondjuk.
Szép nagy autók, sok szép ház.
Míg nálunk vendég a szükség, és a muszáj az a nagy úr. (Mmm)
Ami szívünkben fakul.
Más környékről származom, nagy fájdalom.
Nagy szegénység, megtanított.
És én ezt büszkén vállalom.
Szegény anyám, úgy felnevelt, mit tudott mindent megadott.
Álmodtam egy világról.
Ahol nincsen különbség.
Ahol boldogan élhet, együtt gazdag és szegény.
Gyerekesnek is tűnhet, mond hát csak melyikünk naív?
Ami neked pénz, az nekem csak papír.
Más környékről származom én én én, nagy fájdalom, és szegénység.
Na de ki nevet a legvégén, ki nevet a végé-é-én?
Ezt büszkén vállalom én, büszkén vállalom én.
Ember vagyok én, ember vagyok én.
Ki nevet a legvégén, mond csak ki nevet a legvégén?
Honnan származom én, tök mindegy én.
Mert ember vagyok én, én.
Velem együtt mondjad:ember vagyok én.
Na de ki nevet a legvégén?
Más környékről származom én én én.
Más környékről én én én.
Köszönöm szegénység, ember lettem én én én.