Túl sok már a jóból, így az ember megpihen Álnok a jelen idő, mert a múltba vész minden Mire várunk még Egyszer véget ér játék Az életünkkel Fáradtan dőlsz hátra sok-sok elmúlt nap után A monoton szürkeség fájhat a legjobban talán Hol van már a múlt És a régi béke eltűnt Mindörökre Sose menekül, aki a jóba bekerül (Hisz) Bármibe kerül, az élet neki sikerül (Mert) Mire neki beborul, már minden kiderül (és) Az áldozati bárány a levesbe kerül Verekszel a helyedért egy kitalált sorban El ne hidd e korban, ha azt hallod: jól van Mindenki csak harcol, gürcöl és görcsöl Bezárt a gyár és kinyitott a börtön Szomjas a lelked, hiányzik a mámor Ritkán lövi nyilait a szívedbe Ámor Rosszabb ma a helyzet, mint ahogy tegnap hittem A kreatúra bömböl, mosolyog az Isten A szabadság kék madara még fiatal és gyenge Körülötte homály, villanhat a penge Senki sem áll őrt és jót sem érte A jövő a múltat gyorsan utolérte Túl sok már a jóból, így az ember megpihen Álnok a jelen idő, mert a múltba vész minden Mire várunk még Egyszer véget ér játék Az életünkkel Megmarad magának ez a mélybe zárt magány Életben tart mégis, tudod, néha az a lány Merre lesz majd ő Ha az egész véget ér Mindörökre