Az én apukám egy olyan híres bohóc volt,
Mint amilyen még nem volt sohasem.
Piros haja volt, és krumpliból volt az orra,
Trombita harsant, mikor megjelent.
Nem félt sosem ott fenn, a trapéz tetején,
Mókázott ő a szörnyű mélység szélén,
Mert az én apukám egy olyan híres bohóc volt,
Mint amilyen még nem volt sohasem.
Nem félt sosem ott fenn, a trapéz tetején,
Mókázott ő a szörnyű mélység szélén,
Mert az én apukám egy olyan híres bohóc volt,
Mint amilyen még nem volt sohasem.