Jönnek, szüntelen;
Hóviharban átkelnek a jeges tengeren.
Pajzsok s fegyverek
Tündökölnek kezükben oly' töretlen...
Jönnek, szüntelen; Hóviharban vágtatnak hegyen-völgyeken.
És tűz lobban fel, Bármerre is tapodják a zsarnok földeket...
És a hamvak zengik nevük, Csontok mormolják énekünk, Rúnák írják hős tettünk, Egy életen át.
Sarki fény s jeges lehelet Burkolja körbe a pogány sereget.
Kürtök zengnek Oly' erővel, hogy beleremegnek a fenyvesek!
Jönnek, szüntelen; Észak Népe nem kegyelmez hamis emberen; Elfutsz, mást nem tehetsz; Ártó keresztről vér hull csendesen...
Messziről jöttek, feldühödve, tettre készen! Hogy miért?
Hitetlen kutyáknak nevezték az én fiaim, Mert másban hisznek!? Bennem, kit csak úgy neveznek: Mindennek Atyja!
Messziről jöttek, feldühödve, tettre készen, Hogy megszabaduljanak a béklyóktól;
Bátran harcolnak, félelem nélkül, S mert tudják, ha elesnek is a nagy csatában, Odafönt újból együtt lesznek A nagy Valhallában!
Egy atyánk van; Odin sarjai vagyunk! Nagy csatában Kylfa villan és lesújt; Páncél roppan, Zsarnok test elhull És az égből Vérrel festett hó hull!
Egy atyánk van; Odin sarjai vagyunk! Nagy csatában Kylfa villan és lesújt; Páncél roppan, Zsarnok test elhull És a fényben Halhatatlanok vagyunk!