Süvölt a zivatar,
A felhős ég alatt,
A tél ikerfia,
Eső és hó szakad.
Kietlen pusztaság
Ez, melyben lakunk,
Nincs egy bokor se, hol
Meghúzhatnánk magunk.
Refr.:
Fázunk és éhezünk,
S átlőve az oldalunk,
Részünk minden nyomor,
De szabadok vagyunk!
Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk,
Kínoz kegyetlenül.
S amott a harmadik,
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.