Talpam alatt izzik a láva,
Életösztön viszi a lábam.
Köröttem minden ég,
Az élet acélkemény.
Viaszból a szárnyaim gyengék,
Zuhanok, de tiszta az elmém.
Megsebzett angyalként,
Az élet acélkemény.
Megcélzom akkor is a napot, ha éget
Halálos repüléstől sohase féltem.
Így szárnyalok, akkor is, ha senki se vár,
Szappanopera nem kell nekem, csak a Metal,
Ezt vállalom akkor is, ha bérem korbács.
Árral szemben megfeszült testem,
A gyengéket már rég eltemette.
Tajtékban az ölelés,\r\nAz élet acélkemény.
Viaszból a szárnyaim gyengék,
Zuhanok, de tiszta az elmém.
Megsebzett angyalként,\r\nAz élet acélkemény.
Megcélzom akkor is a napot, ha éget
Halálos repüléstől sohase féltem.
Így szárnyalok, akkor is, ha senki se vár,
Szappanopera nem kell nekem, csak a Metal,
Ezt vállalom akkor is, ha bérem korbács.
Így szárnyalok, akkor is, ha senki se vár,
Szappanopera nem kell nekem, csak a Metal,
Ezt vállalom akkor is, ha bérem korbács,
Így szárnyalok, akkor is, ha senki se vár,
Szappanopera nem kell nekem, csak a Metal,
Ezt vállalom akkor is, ha bérem korbács.