Én a fél világot már láttam
Pedig a szemem csukva volt
Én megküzdöttem minden lépésért
Ami másnak már adva volt
Az életem egy hosszú alagút
De a végén nem látom a fényt
így csak vakon követem a sorsom
Tisztán, őszinte emberként
Minden sarkon újabb pofont ad az élet
De a lelkem mutálódik és nem fáj az "Isten véled!"
Nekem vasat vert a vénámba a valóság, hogy érezzem
Az élet édes ízét, minden másodpercben éhezzem
Leszarom a világot, a nevem stílust teremtett
100ezer szeret 100-at, csak egy faszt, mit a szájuk be nem vett
A fél világ fullad, a félelmet ne feledd el
A rosszabbik énedet tipord el a jobbik feleddel
A fájdalom nem árt, ha szétolvad a szátokban
Én rád hozom a frászt, mint a kócos picsa az átokban
Ne feledd el, amit a nagyoktól tanultál
Ne a vagyont hajkurászd, csak akkor élsz, ha megvadultál
Amerre nézel csak a beton, meg a mosolytalan élet
Most még nem érzed, de ettől fagy a véred meg
Telepi celeb vagyok, nem láthatsz a tv-ben
De én vagyok a partyarc a Flow-ban meg a BB-ben
A világ összedől, de én nem vagyok kártyavár
Sokan szem elől vesztettek, de Ő majd egyszer rám talál
A hétköznapom pokol, a hétvége Hollywood
És nincs fény az út végén, mert az egész élet alagút
Én a fél világot már láttam
Pedig a szemem csukva volt
Én megküzdöttem minden lépésért
Ami másnak már adva volt
Az életem egy hosszú alagút
De a végén nem látom a fényt
így csak vakon követem a sorsom
Tisztán, őszinte emberként
Minden reggel egyforma, ez mindig ismétlődik
Én Bill Murray-vel ébredek fel idétlen időkig
Azt mondják a vének a szarban jó is rejtőzik
De én odaszülettem, hol a csóróság fertőzik
Körbevesz a valóság pont, mint a szimering
A formátlan testem edzett, mint a kitinin
Nem az a forma vagyok, kit vonz a drága bling
Köpök a pompára, csak az élet ne legyen fing
Fasza lehet annak, ki a jóba belekóstol
Nekem lassan kölcsön kell kérnem a koldustól
Bezárom a kapuimat, mint az öreg kolostor
Támadni van flashem, ezért kezemben az ostor
Ne érts félre tesó, nem sírni jöttem
De hidd el a betonnál is nehezebb a könnyem
Én a hétköznapi harcaimból írom a könyvem
Nemrég még kölyök voltam, most meg mindjárt ötven...
Én a fél világot már láttam
Pedig a szemem csukva volt
Én megküzdöttem minden lépésért
Ami másnak már adva volt
Az életem egy hosszú alagút
De a végén nem látom a fényt
így csak vakon követem a sorsom
Tisztán, őszinte emberként
Én a fél világot már láttam
Pedig a szemem csukva volt
Én megküzdöttem minden lépésért
Ami másnak már adva volt
Az életem egy hosszú alagút
De a végén nem látom a fényt
így csak vakon követem a sorsom
Tisztán, őszinte emberként