Tkyd: verz. #1
Hogyha nem lesz többé holnap, akkor aludj ma itt mellettem,
Mindent ami kellett megfogtam és elvettem.
A kéz csak addig hideg míg nem érez meleget,
Ne menekülj a mától, ki tudja élhetsz-e eleget.
Tanulj meg ölni is, azért aki csak érted él,
önmagad értsd meg mielőtt engem meg értenél.
Zászlónak születtem, hogy lássatok majd lobogni,
De akkora a szívem hogy szél nélkül nem tud dobogni.
A kanyar mögött élek egy dobozba zárva,
Ez a bolygó egy nagy család, de rám az van írva: árva.
Úgy éld a perceket hogy egy se menjen kárba,
Hogyha ajtó lennék esküszöm mindig ki lennék tárva.
A te szavad csak isszák, de az enyém vedelik,
A lemezeim a lázadókat emberré nevelik.
Egy szobor vagyok ott ahol tegnap még sivatag,
Tőled kiapad minden, tőlem meg mindenki kiakad.
Ha a holnap világ vége, akkor ma még élni kell,
A bátrak is elpusztulnak ott ahol folyton félni kell,
Ha én lennék a tűz, nem tudna senki sem eloltani,
De átoknak születtem, amit nem lehet fel oldani.
Likó Marcell: refr.
Hangtalan kiáltok, a semmit markolom,
Lehet hogy készen állok, lehet hogy álmodom.
Arra keltem reggel, hogy széthullt a világ,
én meg zuhanok ezerrel, tényleg nincs tovább.
Tkyd: verz. #2
Minden nappal után eljön majd az éjszaka,
Csak akkor tudod ki vagy, mikor tudod kihez mész haza.
A vér a legerősebb kötelék a világon,
és olyan beteg szöveget dobok neked hogy imádom.
A kutyák ugatnak, egymást ölik a csontokért,
Az emberi öntudat beszűkült a piros pontokért.
A népnek király kell, az embereknek vezető,
De hová vezesselek, mikor ez az ország temető.
A temetetlen múltat jobb ha gyorsan felejted,
Mert lezúz ami lehúzza a szíved, jobb ha elejted.
Vékony a jég, amin megpróbáltok táncolni,
Ha tükörsima volt a lelked minek összeráncolni.
Három Jack-Gina aztán simul minden pin@,
Ma még Fox vagy mint a Megan, holnap már Turner mint Tina.
Az idő úgy nyit rád hogy elfelejtett kopogni,
Hát kezdjetek el élni, aztán kezdjetek el zokogni.
Hozzatok koronát, mit felrakok a fejemre,
Olyan tüzes a trónom, senki nem ülhet a helyemre.
Kiutat világít a szavam mint a szikra,
Minden gondolatom lágy, de minden szívverésem szikla.
A szakadék szélén is emlékezz a nevemre,
A lehunyt szemed mögött soha nem találok helyemre.
A félig vetett ágy, a félig a félig leélt évekkel,
A félig dugott lányokkal, az önimádó énemmel.
Vágjatok kést a húsba, akkor jó ha vérzik,
Akik messze állnak a tűztől a meleget nem érzik.
Akik soha nem szenvedtek, azok nem tudnak élni,
én már megtanultam nevetni, most megtanultok félni.
Likó Marcell: refr. 2x
Hangtalan kiáltok, a semmit markolom,
Lehet hogy készen állok, lehet hogy álmodom.
Arra keltem reggel, hogy széthullt a világ,
én meg zuhanok ezerrel, tényleg nincs tovább.