Ülnek a polcon ők. És néznek,
Mint dekormackók a csecsebecse-boltban.
Akkor is látnak, amikor szépnek
Talál egy pasi. És ülnek ottan
Kisimult arccal és lesik, hogy lesz-e
Az este végén egy újabb esély,
Hogy két hónap múlva majd reményed vesztve
A barátnődnek sírva mesélj
Az elmondhatatlanról, elcsukló hangon.
Ők már értik, mi zajlott itt bent:
Eggyel többen ülnek a polcon
S az új fiú addigra elmondott mindent
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
Nem tudják, hányan is lesznek még.
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
Nem tudják, hányan is lesznek még.
Fogmosás közben figyelik a hátad,
A lábszárad ölelve állnának ott.
Ha lenne szavuk, talán mamának
Esetleg anyunak hívnának most.
Szeretnek téged, bár irtózol tőlük;
Éjjel a párnád szélére ülve
Arcodhoz érintik átlátszó bőrük.
Te azt hiszed, aki az álmodat küldte
Biztosan az a szerelmes hapsi,
Aki SMS-t írt, hogy jó éjt kívánjon.
Ébredés után, mint piros kis masni
Díszíti a reggelt majd ez az álom.
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
Nem tudják, hányan is lesznek még.
Hogyan kerülnek oda, a polcra?
Egy perc, két hónap és egy durva hét.
Legtöbbjük mintha csak egy pormacska volna,
Nem tudják, hányan is lesznek még.