Nem kell a hosszú költemény, Nem kell a rókáról a prém, Nem kell az égről a csillag, Elég ha szimpatikus vagy. Nem kell a habos sütemény, Nem kell az izmos csodalény, Nem kell elérhetetlen sztár, Pont olyan kell, mint Te voltál. A parton ülök, felhőre nézek, Az égi vizek vajon mitől fehérek? A lábam előtt lefékez a folyó, A Föld úgy látszik, mint egy lapos kék üveggolyó. Egy marék követ a vízbe dobok, A táj megcsobban, és a film máris forog. Pár új gondolat a révésszel jön át, A többi már rég belül dobálja a strandlabdát. Egyik elém áll, mondja, hogy te vagy, A híd leolvad egy pillanat alatt. Aztán másik jön, te már nem vagy itt. De a víz már viszi a szétfolyt pillér romjait. Nem kell a hosszú költemény, (yeah) Nem kell a rókáról a prém, Nem kell az égről a csillag, Elég ha szimpatikus vagy. Nem kell a habos sütemény, Nem kell az izmos csodalény, Nem kell elérhetetlen sztár, Pont olyan kell, mint Te voltál.