Legyek egy magányos kis virág a sárban,
Szívem összetiporva hever az ágyban,
Kicsiny virág, és egy kicsiny levél,
Apró kis tüske a szívemhez ér,
Engem már túl régen emészt a bánat,
Nekem már ennyi is elég.
Minek a keserűség, minek az álom,
Minek a csalfaság, csak azért, hogy fájjon,
Minek tisztesség, és minek erény,
Minek nevezzelek, tudomis én.
Bennem már elpattant egy húr.
Vagy az élet volt kegyetlen, vagy a szíved volt kemény,
Az a tűz még lángol bennem, felemészt a szenvedély,
Ha Te egyszer megbocsátassz, s vissza jössz hozzám,
Lelkemen az ajtó nyitva, mer a szívem visszavár.
Magányos szőke lány egy motorbiciklin,
Én vagyok, pedig tudom hideg van itt kinn,
Kabátom sincsen, és nincs rajtam sál se,
Reszket a szívem, s a bicikli száll,
Kevés a szeretet ma.
Vagy az élet volt kegyetlen, vagy a szíved volt kemény,
Az a tűz még lángol bennem, felemészt a szenvedély,
Ha Te egyszer megbocsátassz, s vissza jössz hozzám,
Lelkemen az ajtó nyitva, szívem visszavár.
Поcмотреть все песни артиста