Mindig csak Te voltál az életem célja. Nem kellett senki más énnekem. Bármit megadnék, hogy ha még egyszer újra Két kézzel foghatnád a két kezem. Nincsen se éjjelem, se nappalom, úgy érzem megöl a fájdalom. Nem maradt más csak a bánatom, miért tetted ezt velem nem tudom. Emlékszem minden egyes boldog napunkra. Fényképed ott van még az asztalon. Felnézek néha nap a fájdalmas kíntól, Két könnycsepp gördül le az arcomon. Nincsen se éjjelem, se nappalom, úgy érzem megöl a fájdalom. Nem maradt más csak a bánatom, miért tetted ezt velem nem tudom. Nyílik a varjúháj az Andrássy úton, És Te már nem vagy többé én velem. Hogyha Rád gondolok én mindig úgy érzem, Egy úthenger haladt át a lelkemen. Nincsen se éjjelem, se nappalom, úgy érzem megöl a fájdalom. Nem maradt más csak a bánatom, miért tetted ezt velem nem tudom. Rájössz majd Te még, hogy kellenék, de késő már a bánat. Újra kezdenéd, ezt nem lehet, hát fordíts szépen hátat.