Mikor ébred a hajnal, vagy közel az éj,
Mikor csendes a város, vagy újra él.
Mikor semmit sem értek, vagy valami fáj,
Mikor örül a szívem, vagy éppen vígaszra vár...
Úgy hiányzol, úgy hiányzol,
úgy hiányzol, úgy hiányzol!
Mikor egyedül nézem a csillagokat,
Mikor egyedül élem az álmokat.
Mikor valaki kéne, ki elmondaná,
Hogy milyen az élet, és hogyan menjünk tovább...
Úgy hiányzol, nagyon hiányzol,
úgy hiányzol, nagyon hiányzol!
Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz.
Kopáran néznek rám a téli fák.
Úgy elmondanám, ha meghallgatnál,
Nélküled világtalan lett már a világ.
Te vagy a téli szél, ami megsimogat,
és a napsugár, ami meleget ad.
Érzem, most is őrködsz a lépteimen,
Minden gondolatomban itt vagy én velem.
Mégis hiányzol, úgy hiányzol,
Nagyon hiányzol, úgy hiányzol!
Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz.
Kopáran néznek rám a téli fák.
Úgy elmondanám, ha meghallgatnál,
Nélküled világtalan lett már a világ.
Elmúlt egy nyár, elmúlt egy ősz,
Nélküled világtalan lett már a világ.