Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék
Minden évben négyszer virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak nyilnék én a lánynak
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék
Hogy az egész világ láthatóvá váljék
Megértő szemekkel átnéznének rajtam
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék
Minden áldott este fényben megfürödnék
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna
Alattam a föld is sírva beomolna
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék
Mindenféle szélnek haragosa lennék
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének
S nem lennék játéka mindenféle szélnek