Ismerek én egy öreg zongorát
Megszeretnéd, ha őt hallanád
Lent pihen rég a poros udvaron
Rám kiabál, ha nem hallgatom
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, hallgatom én reggelig
Amit te mondsz nekem
Annyiszor olyan búsan mondtad el
Hogy a világ reád nem figyel
Szívesen innál néha egy rumot
Hogy elfeled a nagy bánatod
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, hallgatom én reggelig
Amit te mondsz nekem
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, öreg zongora!
Annyiszor olyan búsan mondtad el
Hogy a világ reád nem figyel
Szívesen innál néha egy rumot
Hogy elfeled a nagy bánatod
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, öreg zongora!
Szólj hát, hallgatom én reggelig
Amit te mondsz nekem