Tizenhat éves még alig-alig múltam,
Mikor először megkaptam őt.
Éreztem, ahogy megtapogattam,
Hogy a fejem lágya benőtt.
És akkor megtudtam az osztályfőnökömtől,
Hogy sohat többé el nem hagyhatom,
Azóta télen-nyáron, viharban napsütésben
Magammal hordozom.
Személyi igazolvány, mindennél fontosabb nekem,
Személyi igazolvány, néha úgy becézem: kis SZIG-em.
Szigorú és elszánt önmagammal nézek szembe
Mindjárt az első oldalon,
Hogy 46-ban megszülettem Budapesten,
Bár szeretném, de nem tagadhatom.
Apám s anyám elváltak régen,
De itt jól megférnek egy lapon,
S még néhány adat: hogy jártam iskolába,
Van otthonom és dolgozom.
Személyi igazolvány, van, tehát én létezem,
Személyi igazolvány, az egyetlen igazolvány
Mellyel hitelt érdemlően igazolhatom,
Hogy azonos vagyok velem.
Ha eltévedek a forgalomban, vagy
átmeneti zavaromban nem találom a helyem,
Vagy szavamnak mások előtt kell hitelt adnom,
Olyankor előveszem,
És minden változást, mely feltüntethető,
én becsülettel beírattatok.
Oly megnyugtató érzés pecséten látni,
Hogy egy ideig még érvényes vagyok.
Személyi igazolvány, drága kis SZIG-em,
Mi lesz veled, ha visszavonnak végül?
Tudom, hogy itt és most, hogy ő és én,
Mi ketten összetartozunk,
És mégis megtörtént már olykor-olykor,
Hogy elvált az utunk.
Nélküle, bevallom, félembernek érezem magam,
S bár tiltakozni nincs jogom,
Valami furcsaságot érzek,
Ha újra visszakapom.
Személyi igazolvány, az én igazi párom,
AU-IV 385 223
Személyi igazolvány, hát lássuk csak, ki vagy te barátom!
AU-IV 385 223