Megszülettem egyszer, hogy menjek És az élet mezején egy szépet leljek Kiskoromban hittem, hogy játék Nem vagyok egyedül ezzel hát még Ha beleveszem, hogy nem valami jó a falusi élet Az unalomból már elegem lett, és ebből nem kérek Belevetem magam a viharos éjszakába És bevonulok két gyönyörű lánnyal a sötét szobába Kicsiny falum ott születtem én Nincs ott lámpa, nincs ott gyertyafény Házunk előtt vén eperfa áll Engem anyám mindig haza vár! Megírom majd jó anyám neked Ne várj haza többé nem megyek Amikor a kis falumban nyugovóra térnek Anyám, mondj el értem egy imát! Rendes ember én már nem leszek! Minden éjjel zülleni megyek Várnak rám a züllött cimborák A festett nők, a pezsgős vacsorák Hogy mi lesz a vége nem tudom Meghalok egy züllött hajnalon Amikor a kis falumban nyugovóra térnek Anyám, mondj el értem egy imát! Jó anyám, ki ott vagy, és látod Fiadat ki elment, jó volt várnod Te hitted, amit hinni akartál Csak csendre, és magányra vágytál Hidd el az életet élvezni kell Míg meg nem halunk használjuk el Elmegyek aztán megírom neked Hogy tudd, hogy mennyire szeretlek Rendes ember én már nem leszek! Minden éjjel zülleni megyek Várnak rám a züllött cimborák A festett nők, a pezsgős vacsorák Hogy mi lesz a vége nem tudom Meghalok egy züllött hajnalon Amikor a kis falumban nyugovóra térnek Anyám, mondj el értem egy imát!