Körben a pénz, így neveltek a szüleid Elhiszem nehéz, ha az ember beleszületik A tollam túl súlyos, nem ér el a füzetig Minek is írok rólad, hogy ha nem ér el a füledig Mindenki kinevet a hátad mögött Aztán a szemedbe néznek majd a vállad fölött Nincsen kulcs hozzád, hogyha a zárad törött Inkább maradj meg ember a sok állat között Régen más motivált, mindig a szíved vitt Mára elfelejtett az, ki még benned hitt Inkább feladtad előre, mint hogy véghez vidd Ez csak egyszeri próbálkozás, itt nincsen snitt Aki kitárta a kezét, azt nem vetted észre Inkább rábíztad a biztosat, egy bizonytalan kézre Ez már az enyém, majd úgy formálom készre Tiéd az egész huszadnyi része Miért mentél el, miért hagytál itt Minek áltattál, minek laktál itt Más kísér el most már hazáig Kívánom, kísértselek majd a halálig Csak egy sor vagyok, a naplódba leírott Te hittél a hercegben, ki a bóktól beivott, de Sissy hercegnőből nem lett Missy Elliot Az érdes tenyéren voltál plüssfigura Olyan színes, akár egy tini hippiruha Úgy léptél az életembe, ahogy egy butikba, majd a Megunt ruhákkal kerültem a turiba Az utolsó szavak, az emlék még zord A szívem úgy vágtad szét, mint egy wu-tang sword Tartsd meg a könnyeid és ne a földre szórd, ha Unod a hangszert, nem jön le szép akkord Gyilkos vagy, az álmunkat ölted meg Hallom az érvet, de ne várd, hogy értsem meg Te is hallgass, a csendet ne törjed meg Mielőtt elmész, csak még egyszer ölelj meg Miért mentél el, miért hagytál itt Minek áltattál, minek laktál itt Más kísér el most már hazáig Kívánom, kísértselek majd a halálig