A művészet nem steril Mekkora tét van? tiéd de mégse Röhögd el magad, ha túl komoly vagy Mintha az égész világod égne Mennyit mersz mutatni abból Akinek lenned kéne? Érintetlenül félsz Csak passzolj a többiek rendszerébe... Mennyien nem tudnak arról, hogy élnek És mennyinek nem is mondtam el... A holnapok valahogy mindig késnek Le vannak tiltva, ha érdekel oldjad fel Maradt még valami? valahol láttam Mindenkit olyannak amilyen... Elveszünk a valóságban Mint amikor csak azt tudom, hogy azt hiszem... Te nem leszel olyan, mint ami vagy És attól félsz ami lehetnél Én attól félek hogy nem érdekelsz Mert találtam magamban jobbat az embernél Te nem leszel olyan, mint ami vagy Nekem nem kell belőled semmi Ami megmarad égjen mert érzi a fény Hogy sötétben akar elveszni... Annyian akarnak új világot Dilettáns elvek meg lutri álmok De a cirkuszt a bohócnak ti hoztátok... És erre az áment rég kimondtátok... Nagyon nem az vagyok, mint régen... Mert nem élhetek lelki minimálbéren Két végén égetett gyertyafényben Látom elvesztek az egyszerűségben És nem az nyer, aki tovább él... Ebbe a gépbe már hiába dobnál pénzt Ez így kevés, mint csak a szépet nézni Ez nem az én utam... ideje félrelépni Mi múlik rajtad... azt hiszed minden? Beragadt gomb vagy a zuhanó liftben Én valamit hoztam, nem valamire vittem És az ajtót nem ütöm, ahol bent semmi nincsen Te nem leszel olyan, mint ami vagy És attól félsz ami lehetnél Én attól félek hogy nem érdekelsz Mert találtam magamban jobbat az embernél Te nem leszel olyan, mint ami vagy Nekem nem kell belőled semmi Ami megmarad égjen mert érzi a fény Hogy sötétben akar elveszni... Te nem leszel olyan, mint ami vagy És attól félsz ami lehetnél Én attól félek hogy nem érdekelsz Mert találtam magamban jobbat az embernél Te nem leszel olyan, mint ami vagy Nekem nem kell belőled semmi Ami megmarad égjen mert érzi a fény Hogy sötétben akar elveszni...