A művészet nem steril
Mekkora tét van? tiéd de mégse
Röhögd el magad, ha túl komoly vagy
Mintha az égész világod égne
Mennyit mersz mutatni abból
Akinek lenned kéne?
Érintetlenül félsz
Csak passzolj a többiek rendszerébe...
Mennyien nem tudnak arról, hogy élnek
És mennyinek nem is mondtam el...
A holnapok valahogy mindig késnek
Le vannak tiltva, ha érdekel oldjad fel
Maradt még valami? valahol láttam
Mindenkit olyannak amilyen...
Elveszünk a valóságban
Mint amikor csak azt tudom, hogy azt hiszem...
Te nem leszel olyan, mint ami vagy
És attól félsz ami lehetnél
Én attól félek hogy nem érdekelsz
Mert találtam magamban jobbat az embernél
Te nem leszel olyan, mint ami vagy
Nekem nem kell belőled semmi
Ami megmarad égjen mert érzi a fény
Hogy sötétben akar elveszni...
Annyian akarnak új világot
Dilettáns elvek meg lutri álmok
De a cirkuszt a bohócnak ti hoztátok...
És erre az áment rég kimondtátok...
Nagyon nem az vagyok, mint régen...
Mert nem élhetek lelki minimálbéren
Két végén égetett gyertyafényben
Látom elvesztek az egyszerűségben
És nem az nyer, aki tovább él...
Ebbe a gépbe már hiába dobnál pénzt
Ez így kevés, mint csak a szépet nézni
Ez nem az én utam... ideje félrelépni
Mi múlik rajtad... azt hiszed minden?
Beragadt gomb vagy a zuhanó liftben
Én valamit hoztam, nem valamire vittem
És az ajtót nem ütöm, ahol bent semmi nincsen
Te nem leszel olyan, mint ami vagy
És attól félsz ami lehetnél
Én attól félek hogy nem érdekelsz
Mert találtam magamban jobbat az embernél
Te nem leszel olyan, mint ami vagy
Nekem nem kell belőled semmi
Ami megmarad égjen mert érzi a fény
Hogy sötétben akar elveszni...
Te nem leszel olyan, mint ami vagy
És attól félsz ami lehetnél
Én attól félek hogy nem érdekelsz
Mert találtam magamban jobbat az embernél
Te nem leszel olyan, mint ami vagy
Nekem nem kell belőled semmi
Ami megmarad égjen mert érzi a fény
Hogy sötétben akar elveszni...