Mikor letértem az útról, pontosan tudtam, Hogy ahova lépek, ott nem nô virág. Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta Szemembôl a lámpavilág-romantikát. Tök sötét lett minden. Szakadt ingem gallérját felhajtom, Megrázom magam, megyek tovább Senki sincsen Viharon túl, szélcsenden innen
Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben átgondoltam, hogy lesz a folytatás A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között Van itt egy szimpatikus nyúlcsapás. Így hát elindulok rajta, Nem nézek se jobbra se balra, Csak hazafelé, egyenesen, Kaland a karma, Kicsi kincsem Viharon túl, szélcsenden innen. ♪ Na szóval szeretlek én Élet, Mert te olyan jó vagy hozzám. Ha néha el is vettél, Késôbb mindent bepótoltál, Lenn a sliccem Viharon túl, szélcsenden innen