Annyi jószagú nő van
És annyi jószagú férfi
És annyira vágynak arra
Hogy együtt tudjanak élni
A szemükbe' nincsenek fények
A szívükbe' lakik a bánat
Az ujjaik alkatrészek
Amiket jól használnak
A szemükbe' nincsenek fények
A szívükbe' lakik a bánat
Már nem az ösztön vezérel
Csak szavakba pakolok terhet
Nem vesztettünk el semmit
Csak a jó napok polca megtellett
Én napfény akartam lenni
Hűs zápora a földnek
Szél a hajadban
Patak, ami kavicsot görget
Te meg az én kavicsom volnál
Az én féltett növényem
A szavaim, a metaforám
Minden giccses reményem
Te meg az én kavicsom volnál
Az én féltett növényem
A szavaim, a metaforám
Minden giccses reményem
Minden giccses reményem.