Amiben vagyok inkább para mint nyereg
Se szakma se munka se feleség se gyerek
Az idő pereg maga alá temet
Szemem előtt kezem ez életem harminc felett
Idegen terep a társadalmi szerep
Alacsony bennem a mindennemű igyekezet
Lenyomott jam-ek egy pár raplemez
Ennyit értem az életben el meg még néhány nyaklevest
A legtöbbet magam adtam magamnak
A legtöbbször mikor emelkedtem volna magasba
Valóra vált álom felvágva apróra
A színpadra fel azt újból le padlóra
Rossz választások döntések zöme
Árnyékom követ mindjárt leelőz már közel
Utólér átölel nem hagy levegőt
Leterít rám húzza a vizes lepedőt
Tartja szem előtt hogy az előző milyen év volt
Több mély mint fénypont fokozódó téboly
Voltam félholt cipeltem béklyót
Akadt egynéhány ködös érzelmű légyott
Plusz tonna csár némi spuri némi bogy
Csupán hogy intenzívebb legyen a dolog
De inkább lettem ezektől komor bolond
Mint vidám király az egész kurva világ forog
Az egész kurva világ pokol
Mohó és konok a vesztébe lohol
A nyomor bennem benned él a szenvedés
Akárcsak néha napján a szebb remény
Ra, ra ra-ra-ra
La-la-la-la-la-la-la-la
Ra, ra ra-ra-ra
La-la-la-la-la-la-la-la
20-20 a Föld pusztul és nem lesz jobb
A tré nyakig ér olybá tűnik megfojt
Oda egy null ide pont null
Sztondult elmém élményeket koldul
Bogyóktól poroktól a korong forogjon
Kezemben mikrofon jól belebonyolódom
Forró nyomon a nyomorba
Gyerünk be izom gyengeség magas gyomorsav
Szívom a szenszit kapaszkodom szerekbe
Emcee selector vagyok igaz szerelmet
Hazudok magamnak de meddig még?
Nem kímélem magam így a lét sem kímél
De semmi vész majd jön jobb hát haver nem jött
Fennkölt látvány fönt alatta lejt
Egy kettő há hip-hop hurr
Kávémba tej vegyül majd mikrohullám
Cukrok édes életforma
Évek óta tartó éberkóma
Volt hogy átfújt a változás szele
Mi egyszer hős máskor áldozatszerep
Szeret nem szeret me myself and i
Bűbáj a kábszerek meg Mihály
Minden király csak akad bennem hiány
Visszaút nincs ami van egy irány
Ra, ra ra-ra-ra
La-la-la-la-la-la-la-la
Ra, ra ra-ra-ra
La-la-la-la-la-la-la-la